Csavarfej típusok

Öcsém, facsavar!

Ebben a posztban egy kicsit a csavarok világát fogjuk boncolgatni. Nem szándékozom nagyon mélyen belemenni az egyes elemek technikai részleteibe, csak egy áttekintőt szeretnék adni a kezdő hobbybarkácsoló sorstársaknak.


A csavarokat először is nagyon sokféleképpen lehet csoportosítani, mint például

• anyagminőség (vas, edzett / rozsdamenetes / saválló acél, sárgaréz, műanyag, stb.)
• felhasználási terület (facsavar, lemezcsavar, stb) 
• fejkialakítás (hatlap, belső kulcsnyílású, süllyesztett, fej nélküli, stb.)
• menetkialakítás (metrikus, colos, stb.)

Ebben a posztban a fejkialakítással fogunk foglalkozni. A fej biztosítja a csavar tengely irányú forgatását az össze- illetve szétszereléshez. Bár sokfajta fejkialakítás létezik, egy azonban közös bennük: csavarkulccsal, csavarhúzóval meg lehet fogni őket mellyel aztán megfelelő nyomatékot lehet kifejteni rájuk - és ez utóbbi biztosítja a megfelelő kötést.

Hatlapfejű csavar

Talán az egyik legismertebb és széles körben elterjedt csavarfajta. Jellemzője, hogy a csavarfejhez kívülről kell hozzáférni, ezért alapvetően olyan helyeken alkalmazzák, ahol erre a lehetőség adott. Alkalmazzák fa, fém, metrikus illetve colos csavarok esetében is. Létezik tövig- illetve részmenetes változata is, azaz hogy a szár a csavar fejéig végig menetes-e, avagy sem. 


 Belső kulcsnyílású típusok

A nevéből adódóan a belső kulcsnyílású csavarok be- és kihajtásához egy, a csavarfejbe mart jellemző mintázatba kapaszkodó eszközt használunk. A belső minta kialakítása rengeteg féle képpen történhet, ezek közül én a barkácsolás során leggyakrabban használt négyet emelném ki: egyhornyú, kereszthornyú (Phillps és Pozidriv), Torx, valamint az Imbusz.

Egyhornyú (hagyományos) csavarfej

A legegyszerűbb, legolcsóbb csavarfejtípus, melyet kis hazánkban ősapáink előszeretettel alkalmaztak nagyjából a múlt évszázad végéig. Szerintem a legrosszabb használhatóságú típus is egyben, az egyszeri vágatba kapaszkodó csavarhúzó könnyedén elszabadulhat, és könnyen kárt tehet a környezetében, emiatt pl. elektronika és finommechanikai iparban nem is nagyon alkalmazták. Ha még nem próbáltál minden erődet megfeszítve behajtani egy ilyen csavart, majd a csavarhúzó a fejről lecsúszva nem állt még bele a kezedbe, akkor még nem is barkácsoltál igazán. Számomra ez a legutálatosabb csavartípus, ha tehetem akkor száműzöm onnan, ahonnan csak lehet.

Kereszthornyú csavarfejek

Frearson, Phillps, Supradiv és Pozidriv csavarfejek

Az egyhornyú csavar esetén említett problémát sokan felismerték és próbálták kiküszöbölni. Így tett Henry F. Phillips amerikai üzletember is, aki 1934-ben alapított cégével elkezdte gyártani az általa szabadalmaztatott csavartípust. Vásárlói között olyan neves cégek is voltak mint például a GM vagy a Cadillac.

A kereszthornyú csavarok talán egyik legelterjedtebb változata manapság a pozidriv, ami a Phillips féle megoldás egy tovább finomított változata, a Phillips Screw Company és az American Screw Company közös szabadalma. Kissé furcsa hangzású neve az angol 'positive' és a 'drive' szavak összevonásával jött létre. A többi kereszthornyú társához képest az az előnye, hogy fejkialakításnak köszönhetően kisebb az esélye a csavarhúzó kiugrásának, illetve ezáltal nagyobb forgatónyomatékot lehet kifejteni a csavarra. 


Torx

Ezt a típust a Textron vállalat fejlesztette és szabványosította 1967-ben, melyet ma az ISO is egy

standardként ismer el (ISO 10664). Hatágú csillagformája után gyakran nevezik csillagcsavarnak is (mely nem összekeverendő a pozidriv kereszthornyú csavarral). Míg a Phillis féle design a túlhúzás (és ezáltal anyagszakadás) elkerülése érdekében lehetővé teszi csavarhúzó kiugrást, addig a Torx tervezésének alapelve ennek megakadályozása volt. Ez a megoldás nagyobb forgatónyomaték alkalmazását teszi lehetővé, mint az azonos méretű hatlapfej esetében. Az említett pozitív tulajdonságai miatt gyakran használják az autó és elektronika iparban, ahol a csavarhúzó kiugrásának veszélyét minimalizálni kell, elkerülve ezzel az esetleges károkozást a csavar környezetében (pl. nyáklapon). Továbbfejlesztett változata a security torx (mely a képen látható).

Imbusz

Hazahoztál egy vadiúj szekrényt az IKEA-ból, majd a 100 csavart egyenként egy melléket L alakú szerszámmal kell behajtanod... ismerős helyzet? Jó eséllyel az említett szerszám az úgynevezett imbuszkulcs, melyet előszeretettel alkalmaznak a lapraszerelt bútorok esetében.
Az 'inbus' (Innensechskantschraube Bauer und Schaurte) elnevezés egyébként egy német vállalat, a Bauer & Schaurte Karcher névjegye volt, mely 1936-tól kezdődően forgalmazta Európában az imbuszkulcsot. Angol nyelvterületen egyébként az említett csavattípust "hatlap nyílású"-nak (hex socket), a hozzá tartozó szerszámot pedig gyakoribb nevén Allen-kulcsnak nevezik, mely az amerikai Allen Manufacturing Company-ról kapta a nevét. 

A belső nyílású hatlap kialakításnak köszönhetően a csavarfej védett a külső sérülésekkel szemben, ugyanakkor a hat érintkezési sík kellő tapadást biztosít ahhoz, hogy a csavart akár a szerszám segítségével helyezzük be a fogadónyílásba. Az alkalmazható forgatónyomaték alapvetően a kulcs hosszától (erőkar) és vastagságától függ. További előnye, hogy nagyon kicsi csavarok, illetve fej nélküli csavarok esetében is alkalmazható.


Ha máshoz nem is, de ezekhez a csavarfejekhez mindenképpen érdemes egy bitfejkészlet beszerzése, így a lapraszerelt bútort pikk-pakk összerakhatod egy kis kézi csavarbehajtó gép segítségével.

A post írásakor a wikipedia egyes angol és magyar nyelvű oldalait használtam fel forrásként.